Budapest első kreatív utazás- és rendezvényszervező műhelye már egy évtizede rendez személyre szabott, rendhagyó túrákat és céges eseményeket a városban. A budapestUNDERGUIDE munkatársainak hitvallása az élményszolgáltatás. Magyar Vilma, a cég egyik alapítója szenvedélyesen és szívesen beszél arról, hogyan építették fel a semmiből, puszta lelkesedésből a vállalkozást, melynek neve mára sokak számára ismerősen cseng.

Milyen ötlet alapján indult a budapestUNDERGUIDE?

Tíz éve, 2005 májusában vágtunk bele. Együtt jártunk a Közgáz francia szakára Maróthy Judittal, a másik alapítóval. Hosszú órákat üldögéltünk a Platán presszóban, és azon gondolkodtunk, milyen jó lenne, ha az ide érkező külföldiek éreznék, értenék, látnák mindazt, amit a Budapesten élők. Ha beleszagolhatnának mindabba, amit mi lokális helyismerettel, kapcsolati tőkével felfedezünk a városban.

Mi volt nehéz a megvalósításban?

Külföldi példák akkoriban nem álltak előttünk ehhez az utazási formához, viszont egyfajta kultúrmissziónak tekintettük a projektet. A vállalkozói létnek sem volt megfelelő beágyazottsága itthon a 2000-es évek elején, így cégünkkel, projektünkkel az 1978-1980-as korosztály első „rendszerváltó” fiataljai közé tartoztunk. A vállalkozó szó még pejoratív csengésű volt, a szüleink inkább abban hittek, hogy ha francia szakosként végzünk, francia multinál fogunk karriert csinálni. Nem léteztek mentor programok sem. Éppen ezért eléggé „csináld magad” cég voltunk. Közgazdász diplomával a zsebünkben, de korántsem közgazdász szemlélettel fogtunk a cégalapításhoz.

Milyen tapasztalatok, élmények segítettek?

Külföldön is éltünk, sokat utaztunk, leginkább Európában. Tapasztalataink szerint sok helyen nem tudtak minket, magyarokat igazán beazonosítani. Szerettük volna, ha ők is értik és érzik mindazt, amitől Budapest más, mint a többi európai város, amitől megkülönböztethető Berlintől, Milánótól, vagy Prágától. Az is éreztük, hogy a helyi élmények megosztása mindenki számára vonzó lehet, ez valahogy benne volt a levegőben. Ma már az utazási trendek mind ebbe az irányba tartanak.

Mi változott az elmúlt tíz év alatt?

Változtak az utazási szokások, változott az utazási piac. A közösségi élet kikerült az internetre, fontos lett a share élménye. A couch surfing is hatással volt ránk, de még mielőtt elindult, mi már azt mondtuk a vendégeinknek, hogy nem hagyományos idegenvezető vár, hanem egy helyi, magyar, local hero, és alhatsz nála, mert van egy kanapéja.

Mitől egyedibb a budapestUNDERGUIDE, mint a hasonló profilú cégek?

Ha úgy adódik, romkocsmába viszünk kristálypoharas rendezvényt, vagy néptánc-tanítást szervezünk az utcára, mindezt európai színvonalon, persze a vendégek ritmusához, habitusához igazítva. Ez a személyre szabottság és kreativitás fontos az egyéni utazók és a hazai vagy külföldi cégek számára szervezett rendezvények esetében is.

Egy vállalkozás attól lesz egyedi, ha valami mást csinál, mint a többiek, vagy valamit jobban csinál, mint a konkurencia. Az is megkülönböztethet két céget egymástól, hogy milyen színvonalon kínálják a szolgáltatásaikat.

Számodra mi számít sikernek?

Nekem a siker elsősorban a vendég, az ügyfél elégedettségét jelenti, mivel a szolgáltató szektorban működünk. Ilyen attitűddel rendelkezünk mi, az alapítók is, és olyan emberekkel dolgozunk együtt, akik számára szintén a vendég az első. Amerikai mintára nálunk – bizonyos keretek között – az az alapelv, hogy mindig a vendégnek van igaza. A guide személyes élménnyel tölti meg a túrát, és az is rendben van, ha egy Budapest ízeit kóstoló tematikus városnézésen a vendég szecessziós épületet szeretne látni, mert akkor ennek megfelelően módosul az útvonal. A rendezvényeink, a céges élményeink is így alakulnak. Siker az is, hogy nagyon sokan keresnek bennünket, hallottak már rólunk, ismerik a nevünket és szeretnék megtapasztalni az „underguide-élményt”.

Személyes sikeremnek tekintem, hogy az elmúlt évben megtapasztaltam, hogyan léphetem át a saját határaimat, illetve az, hogy felfedezhettem, mennyi mindenre vagyok képes, amiről korábban nem is gondoltam volna. Tavaly pedig, igen megtisztelő módon, bekerültem az 50 tehetséges magyar fiatal pályázat jelöltjei közé.

Siker, hogy mindaz, amit tíz éve két lány együtt indított el, nyereséges, erős tőkéjű vállalkozássá nőtt, számokkal, létszámmal, forgalommal. De sikerként élem meg azt is, hogy a munkatársaim elhivatottak, magukénak érzik a céget, örömmel dolgoznak velünk, itt akarnak lenni.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik vállalkozni szeretnének, de nem mernek belevágni?

A vállalkozói lét is sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ebben a hazai startup generációnak is szerepe van, például a Prezinek is köszönhető, hogy átalakul a vállalkozói közeg. Nem kellenek súlyos tízmilliók sem az induláshoz. Nekünk kezdetben alig volt pénzünk, tolmácsoltunk például a budapestUNDERGUIDE mellett. Nem csak a mi példánk állhat előttük, hanem az is, hogy Budapesten az elmúlt években szinte percenként nőtt ki egy-egy új vállalkozás. Ha valaki a Nagyvárad téren megáll egy kocsival és elkezd perecet árulni, ha az a perec olyan jó, akkor hamarosan sorok kígyóznak majd a kocsi előtt. Ez nem feltétlenül pénzkérdés.

A startup kultúra megmutatta, hogy jóval több a rendelkezésre álló pénz, mint az ötlet, és ha jó az ötlet, lesz majd rá támogató. Azt is látom, hogy a nehezebb körülmények közül való indulás sem feltétlenül akadálya az előre jutásnak. A tehetség mindig utat tör magának.

Fontos, hogy a saját életemben megtapasztalhattam, és példaként állíthatom a környezem számára, hogy ha valaki valamit szívvel, lélekkel, kitartóan csinál, akkor az meghozza az eredményt. A négy éves kisfiamnak is azt mondhatom, hogy a munka nem az, amit anyunak csinálnia kell, hanem az, amit anyu szeret. Ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak.