Kisgyörgy Éva, azaz Travellina az egyik legismertebb hazai utazó-blogger. Kevesen tudják, hogy egyike Budapest legjobb házigazdáinak is. Az általa csak „kislakás” néven emlegetett Airbnb-szálláshelye a Magyarországra utazók egyik kedvence, Éva pedig superhost, vagyis a legnépszerűbb „főbérlők” egyike lett.

Világörökségek nyomában

Éva egy telekommunikációs cég munkatársaként szabadidejét és megtakarított pénzét szinte kizárólag utazásra fordította. Kezdetben az UNESCO Világörökség-listájának helyeit látogatta végig, majd az úti tervek kiegészültek egyéb látnivalókkal, érdekes helyekkel. Jelenleg az Egyesült Államok legendás 66-os útján vezeti éppen az egy hónapra kapott bérautót – vagy kávézik valamelyik beatkorszakból ottmaradt retro dinerben, vagyis tipikus, amerikai falatozóban. Látogató már sokszor, sok helyen volt, így kívülről tudja, mi a fontos egy turista számára. Mikor épp itthon van, akkor házigazda lesz a vendégből.

Hogyan legyél superhost?

Az Airbnb internetes szállásfoglaló oldal szálláskeresőket hoz össze olyan házigazdákkal, akiknek van egy vendégfogadásra alkalmas kanapéja – vagy akár egész háza. A superhost-ok, vagyis a legjobb házigazdák olyan személyek, akik nem csak kiadó ingatlannal rendelkeznek, de egyben segítik és emlékezetessé teszik a vendégek tartózkodását is. Éva kifejezetten az Arbnb-re alapozva keresett és vásárolt egy belvárosi lakást, gyalogos távolságra a legnépszerűbb látnivalóktól. A lakás átalakítása előtt részletesen átgondolta, hogy utazásai során szálláshelyein milyen jó és rossz tapasztalatokat szerzett, de megkérdezte Facebook-oldalán ismerőseit és követőit is, hogy ők mit tartanak fontosnak, mit javasolnak. Olyan dolgokat is figyelembe vett, mint a használható olvasólámpa vagy a gyors wifi. Az Airbnb szállásadóit kilenc szempont szerint minősíti: a hely tisztasága, a vendégek visszajelzései, a kommunikáció gyorsasága (24 órán belüli válaszadás), az információk pontossága mind fontos szerepet játszanak a választáskor. A legjobb házigazdák superhost profiljelvényt kapnak, ami fokozza a szállásvadászok bizalmát – ehhez elengedhetetlenül szükségesek a tartósan legjobb, ötcsillagos visszajelzések.

Mi a népszerűség titka?

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A hotelszakmában ez így hangzik: egy szálláshely népszerűségét alapvetően három dolog határozza meg: a fekvése, a fekvése és a fekvése. Éva lakása tökéletes helyen van, a tervezése átgondolt, a berendezése modern, kényelmes és praktikus. Mindezeken felül Éva személyes tanácsokkal, praktikus információkkal is ellátja vendégeit: segít nekik a reptérről bejutni a városba, örömmel ajánlja kedvenc helyeit és hasznos utazási-városnéző-gasztronómiai információkkal járul hozzá, hogy még jobban érezzék magukat. A házigazda legfontosabb feladata, hogy tisztában legyen vendégei igényeivel és vágyaival: egy ideig ugyanis az ő lakása az otthonuk. Éva kiválóan beszél angolul, és utazásai során szerzett tapasztalatait remekül tudja kamatoztatni szállásadóként is.

Megéri?

A kérdést, ami mindenkiben először merül fel – de nem biztos, hogy fel is meri tenni – a végére hagytuk. A rövid válasz egyszerű: igen, megéri. Az Airbnb átlátható és jól működő rendszer, ami a remekül felépített és üzemeltetett struktúrán kívül a bizalomra is épít. Bár bejárta a világot az a hír, miszerint néhány rendhagyó Airbnb vendég egy szobát rommá pusztítva hozza rá a sírást a házigazdára, hatalmas károkat okozva - ez azért egyáltalán nem jellemző. Az internetes oldalon nem csak a szálláshelyek, de a vendégek is kapnak minősítést, a házigazdának ezek alapján megvan a joga, hogy nemet mondjon egy-egy foglalási kérésre. Közelebbről nézve azonban az Airbnb nem a könnyű és gyors meggazdagodásra vágyók műfaja. Jó üzlet, de rengeteg figyelmet, személyességet, a visszajelzésekre való gyors reagálást és remek problémamegoldó készséget igényel. Olyan, mintha paradicsomot termesztenénk – ahol a gondoskodás napi szintű, a jelenlét folyamatos, a munka eredménye pedig lassan érik be. Azzal a különbséggel, hogy a paradicsom soha nem fog az interneten kitörölhetetlen minősítést hagyni rólunk.

Budapest első kreatív utazás- és rendezvényszervező műhelye már egy évtizede rendez személyre szabott, rendhagyó túrákat és céges eseményeket a városban. A budapestUNDERGUIDE munkatársainak hitvallása az élményszolgáltatás. Magyar Vilma, a cég egyik alapítója szenvedélyesen és szívesen beszél arról, hogyan építették fel a semmiből, puszta lelkesedésből a vállalkozást, melynek neve mára sokak számára ismerősen cseng.

Milyen ötlet alapján indult a budapestUNDERGUIDE?

Tíz éve, 2005 májusában vágtunk bele. Együtt jártunk a Közgáz francia szakára Maróthy Judittal, a másik alapítóval. Hosszú órákat üldögéltünk a Platán presszóban, és azon gondolkodtunk, milyen jó lenne, ha az ide érkező külföldiek éreznék, értenék, látnák mindazt, amit a Budapesten élők. Ha beleszagolhatnának mindabba, amit mi lokális helyismerettel, kapcsolati tőkével felfedezünk a városban.

Mi volt nehéz a megvalósításban?

Külföldi példák akkoriban nem álltak előttünk ehhez az utazási formához, viszont egyfajta kultúrmissziónak tekintettük a projektet. A vállalkozói létnek sem volt megfelelő beágyazottsága itthon a 2000-es évek elején, így cégünkkel, projektünkkel az 1978-1980-as korosztály első „rendszerváltó” fiataljai közé tartoztunk. A vállalkozó szó még pejoratív csengésű volt, a szüleink inkább abban hittek, hogy ha francia szakosként végzünk, francia multinál fogunk karriert csinálni. Nem léteztek mentor programok sem. Éppen ezért eléggé „csináld magad” cég voltunk. Közgazdász diplomával a zsebünkben, de korántsem közgazdász szemlélettel fogtunk a cégalapításhoz.

Milyen tapasztalatok, élmények segítettek?

Külföldön is éltünk, sokat utaztunk, leginkább Európában. Tapasztalataink szerint sok helyen nem tudtak minket, magyarokat igazán beazonosítani. Szerettük volna, ha ők is értik és érzik mindazt, amitől Budapest más, mint a többi európai város, amitől megkülönböztethető Berlintől, Milánótól, vagy Prágától. Az is éreztük, hogy a helyi élmények megosztása mindenki számára vonzó lehet, ez valahogy benne volt a levegőben. Ma már az utazási trendek mind ebbe az irányba tartanak.

Mi változott az elmúlt tíz év alatt?

Változtak az utazási szokások, változott az utazási piac. A közösségi élet kikerült az internetre, fontos lett a share élménye. A couch surfing is hatással volt ránk, de még mielőtt elindult, mi már azt mondtuk a vendégeinknek, hogy nem hagyományos idegenvezető vár, hanem egy helyi, magyar, local hero, és alhatsz nála, mert van egy kanapéja.

Mitől egyedibb a budapestUNDERGUIDE, mint a hasonló profilú cégek?

Ha úgy adódik, romkocsmába viszünk kristálypoharas rendezvényt, vagy néptánc-tanítást szervezünk az utcára, mindezt európai színvonalon, persze a vendégek ritmusához, habitusához igazítva. Ez a személyre szabottság és kreativitás fontos az egyéni utazók és a hazai vagy külföldi cégek számára szervezett rendezvények esetében is.

Egy vállalkozás attól lesz egyedi, ha valami mást csinál, mint a többiek, vagy valamit jobban csinál, mint a konkurencia. Az is megkülönböztethet két céget egymástól, hogy milyen színvonalon kínálják a szolgáltatásaikat.

Számodra mi számít sikernek?

Nekem a siker elsősorban a vendég, az ügyfél elégedettségét jelenti, mivel a szolgáltató szektorban működünk. Ilyen attitűddel rendelkezünk mi, az alapítók is, és olyan emberekkel dolgozunk együtt, akik számára szintén a vendég az első. Amerikai mintára nálunk – bizonyos keretek között – az az alapelv, hogy mindig a vendégnek van igaza. A guide személyes élménnyel tölti meg a túrát, és az is rendben van, ha egy Budapest ízeit kóstoló tematikus városnézésen a vendég szecessziós épületet szeretne látni, mert akkor ennek megfelelően módosul az útvonal. A rendezvényeink, a céges élményeink is így alakulnak. Siker az is, hogy nagyon sokan keresnek bennünket, hallottak már rólunk, ismerik a nevünket és szeretnék megtapasztalni az „underguide-élményt”.

Személyes sikeremnek tekintem, hogy az elmúlt évben megtapasztaltam, hogyan léphetem át a saját határaimat, illetve az, hogy felfedezhettem, mennyi mindenre vagyok képes, amiről korábban nem is gondoltam volna. Tavaly pedig, igen megtisztelő módon, bekerültem az 50 tehetséges magyar fiatal pályázat jelöltjei közé.

Siker, hogy mindaz, amit tíz éve két lány együtt indított el, nyereséges, erős tőkéjű vállalkozássá nőtt, számokkal, létszámmal, forgalommal. De sikerként élem meg azt is, hogy a munkatársaim elhivatottak, magukénak érzik a céget, örömmel dolgoznak velünk, itt akarnak lenni.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik vállalkozni szeretnének, de nem mernek belevágni?

A vállalkozói lét is sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ebben a hazai startup generációnak is szerepe van, például a Prezinek is köszönhető, hogy átalakul a vállalkozói közeg. Nem kellenek súlyos tízmilliók sem az induláshoz. Nekünk kezdetben alig volt pénzünk, tolmácsoltunk például a budapestUNDERGUIDE mellett. Nem csak a mi példánk állhat előttük, hanem az is, hogy Budapesten az elmúlt években szinte percenként nőtt ki egy-egy új vállalkozás. Ha valaki a Nagyvárad téren megáll egy kocsival és elkezd perecet árulni, ha az a perec olyan jó, akkor hamarosan sorok kígyóznak majd a kocsi előtt. Ez nem feltétlenül pénzkérdés.

A startup kultúra megmutatta, hogy jóval több a rendelkezésre álló pénz, mint az ötlet, és ha jó az ötlet, lesz majd rá támogató. Azt is látom, hogy a nehezebb körülmények közül való indulás sem feltétlenül akadálya az előre jutásnak. A tehetség mindig utat tör magának.

Fontos, hogy a saját életemben megtapasztalhattam, és példaként állíthatom a környezem számára, hogy ha valaki valamit szívvel, lélekkel, kitartóan csinál, akkor az meghozza az eredményt. A négy éves kisfiamnak is azt mondhatom, hogy a munka nem az, amit anyunak csinálnia kell, hanem az, amit anyu szeret. Ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak.