Beszélgetés Zsédával, a TALENTn program egyik mentorával.
A tehetséged már kiskorodban is megmutatkozott: ének, tánc, zene… Már ekkoriban is szerettél volna énekesnő lenni?
Kiskoromban nagyon szerettem szerepelni, az a fajta kislány voltam, akit bármikor fel lehetett állítani az asztal tetejére, hogy adjon egy kis „műsort”. Többféle művészeti ág is érdekelt, hegedülni, balettozni tanultam. Persze a zene is mindig szerepet játszott az életemben, de komolyra csak 14 éves korom környékén fordult a dolog. Ekkor kerültem Sík Olga énektanárnőhöz, és ez az esemény meghatározó fordulópontja lett az életemnek. Egy ideig még a színházzal párhuzamosan volt jelen az életemben az éneklés, játszottam a Krétakörben, az Arany János Színházban, ami később Új Színház lett és a Független Színpadon is. 18 éves koromra megalapítottuk a Cotton Club Singers-t is, és elég hamar olyan sok felkérésünk lett, hogy az már egyeztethetetlen lett volna a színházi elfoglaltságokkal.
Hogy érezted magad a mentorszerepben? Milyen volt a közös munka a tehetséges fiatal jazz zenésszel, Balogh Tamással?
Úgy érzem, nagyon egymásra találtunk, és a mentori szerep is közel került hozzám. Előre nem is gondoltam, hogy ennyire fogom élvezni a közös munkát. Bevallom, mielőtt belekezdtem a mentori létbe, egy kicsit féltem tőle. Talán azért, mert mindig is olyan fantasztikus tanáraim, mestereim voltak, akikkel nem könnyű felvenni a versenyt. Most már másként látom ezt. Ők hatalmas tudással és elhivatottsággal végezték a tanári feladataikat. Az én „segíteni tudásom” másfajta képesség. Én a pályám során átélt élmények, tapasztalatok és az ezekből született tudás átadásával tudok segíteni. Úgy érzem, most és itt kifejezetten erre volt szükség. Azt hiszem, hogy egy olyan mentor, aki még alkotói fázisában van, még aktív a pályáján, hiteles és aktuális tud lenni. Meg tudom mutatni, hogy mivel jár ez a fajta életmód, át tudok adni egyfajta gondolkodásmódot, igyekszem választ adni a mentorált kérdéseire. Balogh Tamással egyébként közös szakmai munkába is belefogtunk, készül egy közös dal a következő lemezemre.
A Te életedben volt olyan mentor, akinek sokat köszönhet az énekesi fejlődésed?
A már említett Sík Olga néni volt ez, aki nemcsak énektanárom, hanem mentorom is volt. Nagyon sokat köszönhetek neki. Ma is emlékszem arra az alkalomra, amikor anyukám elvitt hozzá, hogy meghallgasson. Mária Magdolna dalát énekeltem. 14 évesen kerültem hozzá, és az, hogy ki merte mondani, hogy tehetséges vagyok, és ezen a pályán van a helyem, meghatározta az egész további pályámat. Nagy felelősség egy kamaszról ilyen állításokat tenni, de neki volt ehhez szeme és bátorsága. Ő nem csak a hangképzésben segített, de abban is, hogy jobban megismerjem magamat, segített kibontakoztatni a személyiségemet. Örökké hálás leszek neki.
A dalaidon keresztül történeteket mesélsz az embereknek - osztottad meg velünk a TALENTn Tehetségfórumon. Milyen emberi történetek köré szerveződnek a dalaid?
Mindig szituációkban gondolkodom. A popzene számomra tudatos választás volt: arra törekszem, hogy olyan történeteket meséljek el, amikbe sokan tudják belevetíteni az érzéseiket, gondolataikat. Olyan szituációkból indulok ki, amelyekbe sokan beleláthatják a saját életüket. Ha példát kell említenem, a Motel című számom szerelmi háromszögéről például azt gondolom, hogy a legtöbb ember volt már ilyen háromszög valamely szereplője. Fontos számomra, hogy minél több emberhez szóljak a zenémen keresztül, ezért olyan élményekkel, tapasztalatokkal dolgozom, amik sokak számára lehetnek ismerősek.
A művészetek rajongója vagy. Kik azok az írók, költők, énekesek, akik „láthatatlan mentorként” hatnak rád a dalok születésekor?
Sokfelől gyűjtöm magamba az inspirációkat. A költészet fontos számomra, a magyarok közül Ady Endre áll legközelebb, illetve a francia szimbolisták. Az irodalomban mindenevő vagyok, Shakespeare-től Brecht-ig vagy a mai modern drámákig mindenfélét olvasok, de szeretem a romantikus regényeket, a jófajta krimiket és még soká sorolhatnám. A festészetből, képzőművészetből is sokszor inspirálódom, a reneszánsz, az impresszionizmus állnak talán legközelebb hozzám. Zene terén a soul műfaját szeretem legjobban, és a mai zenékből is mindent szeretek, amit átitat a soul.
Mitől válhat ma valaki sikeres énekessé Magyarországon?
A mondanivalót tartom a legfontosabbnak. Azt hiszem, ezáltal alakulhat ki az, hogy valakire elkezdenek odafigyelni. A hang, a zene „felfedezése” is csak később következik. A legfontosabb szerep a történetnek jut, amit az előadó el akar mesélni. Persze rövidtávú sikereket enélkül is el lehet érni, de meggyőződésem, hogy a hosszú távú sikerekhez, a folyamatos megújuláshoz elengedhetetlen a mondanivaló. Csak így születhetnek olyan dalok, amik több szinten is hatással vannak a közönségre, amik színpadon, rádióban, videoklipként egyaránt működnek. Ha van mondanivaló, akkor szól a hang igazan és szépen, és akkor tudja megérinteni a közönséget.
Mit üzensz a jövő nagy tehetségeinek?
Ez egy magányos pálya, mindenkinek saját magának kell megvívnia a küzdelmeket. Nincsenek előre megírt receptek, mindenkinek meg kell találnia a saját útját. A művész sors tele van kételyekkel, és néha jönnek olyan nehéz időszakok, amiken nem könnyű túllépni. De ezeket a periódusokat nem lehet megúszni, ebből táplálkozik az alkotás, a művészet. Van, hogy az ember úgy érzi, hogy mindent elölről kell kezdenie, újra kell fogalmaznia magát. Ilyenkor nekem segít a hitem, a kitartásom és legfőképp a „történet”, amiről úgy érzem, hogy mindenképp el akarom mondani, és csak bízni tudok benne, hogy erre nyitottak lesznek az emberek.
Utolsó kommentek