Van egy angol kifejezés, amit nehéz egyetlen magyar szóval kifejezni: badass. Erőt sugalló, küldetéses és céltudatos emberekre használják, akikben van valami bátor, valami menő, valami újszerű és szokatlan. Az amerikai filmek egyik kedvenc karaktere, akik sok akadályt leküzdve a végén győzedelmeskednek. Akiknek a végén igazuk lesz – de odáig együtt izgulunk, hogy sikerül-e nem mindennapi elhatározásuk. Ilyen badass anyukák fogtak össze Budapesten, hogy létrehozzanak valamit, ami eddig még nem volt. Ez a MagikMe. Élő Fruzsina, a cég egyik ötletadója válaszol kérdéseinkre.

Mi a MagikMe?

Egy (vagy több) játék. Egy csapat. Egy küldetés. Olyan speciális, egyedi játszótéri eszközöket tervezünk, ahol a mozgássérült gyerekek együtt tudnak játszani a többiekkel.

Vagyis akadálymentesített játszótérre gondoltok? Nem létezik már ilyen?

Nem akadálymentesített játszótérre gondolunk. Valóban létezik például olyan játszótéri hinta, amit kerekes székkel lehet használni. Nagyon jó, de messze nem az igazi. Az elgondolásunk ettől merészebb, a hangsúly az együtt szón van. Amit mi terveztünk, azt a mozgásukban korlátozott gyerekek közösen használhatják társaikkal. Kerestük a hasonló példákat és nagy meglepetésünkre még külföldön sem találtunk ilyesmit. Az Egyesült Államokban például bőséggel léteznek csili-vili befogadó játszóterek, de azok közt is alig akad olyan játék, ahol a gyerekek együtt játszhatnak – pláne a kerekesszékből kiszállva. 

Honnan származik a MagikMe gondolata?

Az életből. A hétköznapjainkból. Három gyerekünk van, sok időt töltünk együtt és szeretünk játszótérre járni. Jancsi, a rangidős, mozgásában korlátozott, így bármennyire szeretne a testvéreivel játszani, nem mindig tudja ugyanazokat az eszközöket használni, mint ők. Ahhoz, hogy ne szigetelődjünk el, nekem szükséges őt húzni-vonni, mert olyan játszótéri eszközök nem léteznek, amit biztonsággal tudna használni. Szeretünk együtt lenni, de még jobb lenne mindenkinek, ha a kortárs csoporttal is időt tudna tölteni. Jancsinak és sorstársainak mindenképp – és hisszük azt, hogy a többi gyereknek is. Az igazi örömet a közös játék okozza.

Mennyi idő telt el az ötlettől a megvalósulásig?

Az ötlet és az igény adott volt. Először egy egész játszótérben gondolkodtunk. Azonban a játszótérgyártás nem egyszerű ügy, és ebben a témában mi nem voltuk korábban otthon. Fél év alatt gyúrtuk szakértővé magunkat, de az előkészítő szakasz olyan másfél évig tartott. Beszéltünk olyanokkal, akiknek volt tapasztalatuk, beleástuk magunkat a gyártás, a technológia és az engedélyeztetések sűrű erdejébe. Az viszonylag gyorsan letisztult, hogy elsőként egyetlen eszközt kellene csinálni. Volt, hogy kitaláltunk valamit, aztán kapásból kiderült, hogy nem lehet megvalósítani. A prototípus terve folyamatosan alakult, ahogy kezdtünk képbe kerülni. Tanácsot kértünk mérnököktől, gyógypedagógustól, gyógytornásztól. Végül elkészült a terv - ám a pénz hiányzott a megvalósításhoz.

Közösségi finanszírozással, internetes kampánnyal, rekordidő alatt sikerült előteremteni a prototípusra a pénzt. Mennyire bíztatok abban, hogy ez a módszer működőképes lesz?

Nagyon hittünk benne, de nem magabiztosan, hanem inkább optimista hozzáállással. Jól kitaláltuk a bemutatkozó filmünket és a kampányt, rengeteg ismerős beszállt és nagy erőkkel terjeszteni kezdték. De ilyen gyorsan ilyen szeretet- és rokonszenváradatra nem számítottunk. Az Indiegogo nevű oldalon kezdtük el a hozzájárulások gyűjtését, ami remek lehetőséget kínált közösségi finanszírozásra. Az indulótőke valóban hihetetlen gyorsan jött össze, valóságos sokkot kaptunk, ahogy láttuk meredeken emelkedni az összeget és egyre közelebb kerültünk a célhoz. Egyszerűen elmaradt a végén az a „hajrá”, amire számítottunk. Egy külföldi támogató a végén egy mozdulattal utalt 800 fontot és hirtelen vége lett a kampánynak, megvolt a pénz az első eszközre. Ez egy vicces és egyben felemelő pillanat volt.

Rendkívül tudatosan felépítettnek és jól átgondoltnak tűnik a kampányotok és a kommunikáció. Társadalmi ügyek esetén nem megszokott módon.

Valóban, erre igyekeztünk hangsúlyt fektetni, mert tudtuk, hogy ezen sok múlhat. A kampányoldalon és a filmen kívül van magyar és angol nyelvű honlapunk, Facebook-oldalunk és rendszeresen hírt adunk a MagikMe-ről a blogunkban is. Úgy gondoljuk, hogy nemzetközi érdeklődésre is számíthatunk, emiatt kezdettől nem csak magyarul jelenünk meg. Sok sajtós ismerősünk volt, akiket a kampány indulásakor értesítettünk, de sokan érkeztek a hullámokon is. Igyekszünk ezeket az értékes kapcsolatokat ápolni.

Kik dolgoznak a MagikMe csapatában? Összeszokott üzlettársak vagytok?

A csapatunkat az ötlet hozta össze, nulláról kezdtük a közös vállalkozást. A szerepek és feladatok elég jól elkülönülnek. Török Flóra a szervezésben nagy és ő felel a kommunikációért. Emrich Kriszta a pénzügyekben mozog otthonosan. Harsányi Eszter az operatív ügyek intézője és a projekt vezetője, sok múlik rajta, hogy elkészüljön minden időben. Sas Olivér kiváló stratéga, az arculat is hozzá kötődik. Vidovszky Anna, mint tervezőmérnök dolgozik velünk, Bokor Bacsák Györgyi pedig az önkénes gyógypedagógusuk. Én az ötletgyáros vagyok. Rengetegen segítettek – a támogatókon kívül felsorolni sem tudom, hogy mennyien vették ki a részük a munkából. Volt, aki üzleti tanáccsal, vagy odaadta a filmhez ingyen a zenét, rögzítette a hangot. Sok cikk született rólunk, a sajtókapcsolatok is többnyire ismerősökön keresztül érkeztek. A nagy támogatók egyelőre nem tolonganak, de az Auchan sokat tett értünk.

Azóta elkészült a Pillangó, az a rugós hinta, ahol Jancsi is vidáman játszhat a többi játszótéri gyerekkel. Sőt, már a második játszótéren áll. Mik a további terveitek?

Most, hogy megvan a prototípus, szeretnénk ezt referenciaként használni és értékesíteni ezeket az eszközöket. Az eltérő gondoskodást igénylő gyerekek szülei számára sok esetben nem megoldható, hogy fix állásban, alkalmazottként dolgozzanak. Mi a vállalkozásunkat a saját életünkre, tapasztalatainkra alapoztuk és szeretnénk fenntarthatóvá tenni. Megvan a fejünkben, hogy milyen egy ideális játszótér. Tervünk, hogy eljussunk olyan hazai és külföldi játszótérgyártókhoz, önkormányzatokhoz, olyan egészségügyi vagy egyéb intézményekhez, ahol vannak érintett gyerekek. Már készül a bemutatkozó anyagunk és szó van arról is, hogy részt veszünk olyan játékvásáron – ahol egyelőre látogatóként mérjük fel a nemzetközi helyzetet és a lehetőségeinket. Attól lennénk mindannyian boldogok, ha sem lelkileg, sem praktikusan nem jelentene senkinek gondot eljutni gyerekként a játszótérre, és ott közösen időt tölteni a többiekkel. Azt is reméljük, hogy akik együtt játszanak, azok számára később is természetes lesz, hogy léteznek fizikai korláttal rendelkező emberek.